Mindenki életében van egy nap, amiről órákig tudna mesélni. Hiszen rengeteg örömteli pillanat van az életünkben, ami nagy jelentőséggel bír, de van egyetlen egy, ami kitűnik a többi közül. Az a nap, amire vissza tudunk emlékezni a nehéz időkben, és mosolyogni tudunk, ha a világunk összeomlani látszik. Egy nap, amire építkezünk, akkor is, amikor rombolni tudnánk. A legszebb az egészben, hogy sosem tudhatod, hogy mikor is jön el a Te napod…
Nekem egy átlagos reggelnek indult, ám alig tettem pár lépést az utcán, átlagon felüli gondolatok kavarogtak a fejemben. Megfogott a látvány, ami körülvett, és olyan dolgokra figyeltem fel, ami eddig hidegen hagyott. Láttam egy anyukát, aki ordít a gyerekeivel, egymásra dudáló autósokat, szomorú szemű hajléktalanokat, egymást ugrató barátokat, cigiző tízéveseket, „kislányokat” akik falatnyi ruhában indulnak el iskolába. Láttam egy rohanó világot, aminek én is a részese vagyok. Nem tudtam betelni a képekkel, amiket átéltem, és az érzésekkel, amik lejátszódtak bennem.

Ez volt a pillanat, amikor tudtam, hogy felhagyok az eddigi életemmel. Annyira sok minden kavargott bennem, amit nem lehet szavakba önteni, így elkezdtem leírni. Nem szokványos módon. Megelevenítettem a napomat, és az eddigi életemet. Tudtam, hogy mindig más álmait kergettem, most elkezdtem a sajátom után futni. El akartam kapni, és továbbvinni. Végre azt éreztem, hogy tudom hová tartok, és mit szeretnék csinálni. Több akartam lenni, azt akartam, hogy valami része legyek. Benyomtam a stop gombot, majd visszatekertem életem fordulópontjaira, és zakatoltak a kerekek az agyamban. Minél több érzés előtört, annál több sor született.
Ilyenkor édes mindegy, hogy mit írsz, miről, vagy, hogy kinek. Ha már egy ember felfigyel rád, akkor tettél valamit. Kiadtál a kezedből egy olyan dolgot, ami, még ha csak egy percre is elgondolkodtató, már megérte. Ám a fő hangsúly nem azon van, hogy más meglátja-e a benned a pluszt, mert ez már csak rólad szól. Arról, hogy Te többnek lásd magad, és megtaláld a saját utad. Amikor jön minden zsigerből, és az lehetsz, aki szeretnél egy olyan világban, ami csak is a Tiéd.

Nekem ez nem csak egy nap volt, hanem az a nap, ami új irányba terelte az életem. Rájöttem, hogy semmitmondó dolgokra pocsékoltam az időmet, és nem jártam nyitott szemmel.
Akkor még nem voltak nagy álmaim, amikért érdemes lett volna küzdeni. Olyan dolgok miatt aggódtam, amik mára jelentéktelenné váltak. Mert ha egy kilencvenkilenc éves bácsika el tud sétálni egyedül az orvoshoz segítség nélkül, akkor igenis vennünk kell magunkon a fáradtságot, hogy egyedül talpra álljunk. Táplálkozhatunk a körülöttünk lévő emberekből, de ők nem válthatják valóra helyettünk az álmainkat.
Nem kell görcsösen akarnod, vagy rohannod utána, mert meg fog találni. Meg fogja mutatni magát, csak hagyatkozz az ösztöneidre, és a jelekre, amik újra és újra azért bukkannak fel, hogy felnyissák a szemed. Így előbb vagy utóbb eljön egy nap, az a bizonyos nap.!